a barátok szine

  • Levi, vannak más külföldiek is az osztályodban?img-6-small480
  • Nem tudom – mondja és nem is érti, hogy miért kérdezek ilyeneket.
  • Biztos… vagy nem. Honnan tudnám? – kérdez vissza.
  • Hát, hogy nem beszélnek thaiul, vagy hogy nekik is világos bűrük van, mint neked.
  • Anya! Honnan tudjam, hogy milyen bőrük van? Itt van Tété, ő a barátom, és a másik oldalamon ül az a lány, akinek nem tudom a nevét, de mindig odaadja a hegyezőjét.
  • De ők thaiok, ázsiaiak, szőkék vagy fekete hajúak?
  • Nem is tudom… – és látom, hogy gondolkodik, igyekezne felelni, de nehéz – Tété olyan nagydumás és mindig segit, olyan, mint Sené volt Kanárin.

Végtére Senéről sem tudta egy jó ideig Kanárin, hogy valójában nem spanyol, hanem norvég. Én tudtam meg, mikor megláttam az anyukáját. Levi közben magyarázza, hogy milyen Tété és hogy milyen tolltartója van a mellette ülő lánynak, és látom, hogy egyáltalán nem ért. Milyen nemzetiségű valaki? Milyen nyelven beszél? Milyen szinű a bőre? Hát nem mindegy az? A barátom és kész. Micsoda hülyeségeket kérdeznek a felnőttek!
És emlékszem, amikor Levi úgy négy éves forma volt és emlékeztetni akartam őt Benjire. Benji az egyik legszebb kisfiú, akit életemben láttam, félvér, apukája afrikai, anyukája magyar. Kábé félévente jött el hozzánk és maradt 1-2 napra. Pont akkora, mint Levi. Imádtam nézni őket, a fehér, szőke hullámos hajú Levit és a mellette álló Benjit, gyönyörű csokiszinben, égnek álló fekete gyapjúpuha hajjal.

  • Emlékszel Benjire? – kérdeztem Levit, mert épp el akartam újságolni, hogy nemsokára megint jön hozzánk.
  • Egy barátod – magyarázom. A gyerekek már csak ilyenek, még csak négy éves, szóval nem emlékezhet minden barátjára, sőt a barátai nevére főleg nem.
  • Tudod, akinek olyan sötét bőre van – mondom.
  • ? – néz rám, nem érti mire gondolok.
  • Olyan, mint a csoki vagy a kakaó.
  • Anya! Miket beszélsz!? Kakaószinű bőre? Nincs ilyen senkinek! – néz rám kimeresztett szemekkel.
  • Hát… – és nem értem, hogy hogyan is irjam le neki Benjit, ha nem a bőre szinével.
  • Tudod, olyan fekete haja van, ami nagyon puha és göndör, és mindenki meg akarja simogatni… – de Levi egyre furcsábban néz rám. Mégis, ki akarná megsimogatni a haverja haját?! Ezek a felnőttek, tök hülyék! – látom a tekintetében. Én meg jaj!!! Kezdek kétségbe esni! Hát tényleg képtelen vagyok a gyerekem fejével gondolkodni?!
  • Tudod, akitől a Thomas-os mesekönyvet kaptad!
  • Hát ő az! Igen, már emlékszem! Persze, hát Benji! – kiált fel és végre én is fellélegezhetek. Rájöttünk végre, melyik barátja is az a Benji! Aztán elgondolkodva rámnéz:
  • De anya! Benji tök normális! És a bőre sem kakaós!

1619311_10152001186326915_994206356_n1722926_10152001184311915_1029873067_n

A képek Kanárin készültek, amikor ott éltünk mi és éppen Benjiék is. Azóta ők Mexikóba költöztek, mi meg Thaiföldre.

Advertisements

2 thoughts on “a barátok szine

  1. Én meg azt imádtam, amikor Benji még egész kicsi volt (1-2 éves?) és Mily mutatott neki más feketéket az utcán és mindig mondta, hogy “tesó”. Benji meg pár hét múlva elkezdte mondani az összes kínaira, indiánra, cigányra, szóval minden nem fehérre, hogy tesó. Tényleg nehezen veszik észre a különbséget, tökjó! 🙂

    Liked by 1 person

  2. Hat, ezt a beszamolot imadom!!!!! Mi Angliaban elunk, kislanyunk most 3.5 evesen kezdte az ovit, ahol mondanom sem kell, igen sokfele szinekkel talalkozik! De egyenlore csak azt veszi eszre, kin van hercegnos ruha…… 🙂

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s