ez (is) Indonézia

header-JTCO-1600x700-2_1Történetesen Jakartában nincsen semmilyen kötött pályás közlekedés. Kábé 10 millióan laknak itt, ami teljes mértékben elképzelhetetlen, szóval nem is próbálom elképzelni. És mig 8 millióan laknak Bangkokban ott vannak skytrain vonalak és több metró, motortaxik és tuk-tukok, és vonat, és még igy is kábé három órába tellik kijutni a városból, addig Jakartában NINCSEN semmilyen kötöttpályás közlekedése. Szerintem nem tudod elképzelni. Én sem tudom. Csak amolyan félelmeim vannak miszerint dugóba kerülök és soha nem jutok el a reptérig, egy felüljárón ottragadok 6 órán át egy vadidegen, angolul nem beszélő taxissal és pisilnem kell, és éhes vagyok, és lemaradtam a repülőmről, és még kiszállni sem tudok, vagyis azt tudnék, de mégis merre induljak gyalog egy hatsávos autóúton? Na és mindez persze megtörtént Nikkivel, a rikitó vörös hajú, angolt durva gesztusokkal megtoldó akciókoordinátorunkkal, aki önmagában is már egy érdekes jelenség, igy mikor elmesélte a csodálatos Jakartában megélt dugóját, meglehetősen viccesnek tűnt. Amikor viszont beszállok itt a taxiba, minden alkalommal, mikor a reptérre megyek, igencsak megnő a görcs a gyomromban a dugóhoz érve. Eddig még nem késtem le gépet és nem ragadtam egy felüljáró közepén az autóhegyek sűrűjében. De sosem lehet tudni. Egy város, ahol annyian laknak, mint nálunk az egész országban… elképzelni sem tudom. Egy város, ahol ha dugó van, – márpedig mindig van – akkor senki, de senki nem ér be a munkahelyére. Sem időre, sem később, de talán aznap egyáltalán nem. Egy ország, ahol egyébként is meglehetősen sok a szünnap, mert ötféle vallás szünnapjait ünnepelik és mind munkaszüneti nap. És ahol naponta ötször imádkoznak és akkor mindenképpen abbahagyják a munkát és a múltkor is Abot ezért késett a megbeszélésről, mert éppen imádkozott. És a város, ahol hangosbeszélős mikrofonból szól az imára szólitó ének hajnalban, egymást túlkiabálva, szavába vágva, összességében valamiféle szirénázó, antikvizáló kakofóniát alkotva a szomszédban lévő bár dübörgő disco zenéjével. Az ország, ahol a választások két hónapig számolják a szavazatokat. Az ország, ami a legnagyobb demokratikus ország, és ahol imádnak tüntetni, és éppen a Greenpeace iroda mellett van a Korrupcióellenes Hivatal óriási felhőkarcolója, igy minden nap megfigyelhetem az aktuális tüntetéseket. És az ország, ahol külön van Erdőügyi Minisztérium, akik kiárusitják a megmaradt dzsungeleket nagy cégeknek, akik aztán felgyújták azokat, hogy aztán eltakaritva az állatok hulláit később pálmát ültessenek, amiből pálmaolajat gyártsanak és szépen beletegyék az összes termékbe amit mi itt és ott, Európában és Amerikában és Ausztráliában és persze mindezt kopizva Ázsiában fogyasztunk.
És fogyasztunk.
Persze, hogy fogyasztjuk!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s