amit könnyű és amit nehéz volt megszokni Thaiföldön..

surreal-photography-oleg-oprisco-15surreal-photography-oleg-oprisco-8

Amit könnyű megszokni… Thaiföldön Amit nehéz megszokni….Thaiföldön
A különleges, finom thai ételeket. Hogy minden étel irtó csipős, tele van cukorral és fogalmam sincs mit eszem.
Hogy mindenhol, mindig lehet ételt kapni és olcsóbb enni étteremben, mint otthon főzni. Hogy mindent duplán műanyag zacskóba csomagolnak. Még a forró levest és a jeges üditőt is műanyag zacskóba öntik, aztán onnan isszák szivószállal.
Hogy minden reggel pöpec tisztaság van a városban mindenütt. Hogy estére minden utca tele van szeméttel, étel maradékokkal és nylonzacskókkal.

Hogy tisztelik az fákat, ajándékokat, innivalót és ennivalót raknak a fák tövébe az isteneknek. Hogy fogalmam sincs hogy mindez hova tűnik reggelre.
Hogy bármikor leugorhatunk hétvégén egy tengerpartra. Hogy nincs park, utca, ahol csakúgy sétálni lehetne.
Nagyon kedves minden ügyintéző, nem bonyolult az adminisztráció. Hogy logikátlan, számunkra érthetetlen indokok miatt mégsem intéződnek el a dolgok.
Hogy az emberek mindig kedvesek és mosolygósak, segitőkészek. Hogy az emberek konfliktuskerülőek és csak utasitásokra cselekszenek, nem megoldásorientáltak és nem kreativak.
Hogy nagyon jó meleg van mindig. Hogy folyamatosan megfázom a légkonditól.
Hogy a skytrain és a metró mindig időben jön. Hogy mindenhová olcsóbb taxival menni.
Hogy nincsenek utcák, sem házszámok, csak gyorsan a semmiből kinövő felhőkarcolók. Hogy a taxisok nem azért nem visznek el valahová, mert nem tudják hol van, hanem mert nem akarnak arra menni.
Hogy a skytrain és a metró a középosztály luxusjárata. Hogy a legolcsóbb a motor-taxi (amikor felülsz egy motoros mögé) és a legdrágább a tuktuk.
Hogy mindenki, minden nap adományoz. Ételt, pénzt, bármit. Hogy máshol a világon ez nem igy van.
Hogy 2557-et irunk, mert Buddha megvilágosodásától számitjuk az időt. Hogy annyian vagyunk az utcán, hogy nem lehet haladni.
Hogy a thaiok az arcukra fehér púdert, hintőport tesznek és napernyővel járnak. Hogy nem kapni naptejet csak fehéritő krémet.
Hogy az európai arc menő. Hogy europid arcokkal reklámozzák a konzumerizmust.
Nem tudják megitélni, hány éves vagyok. Nem tudom megitélni, ki hány éves.
Semmit nem értek az itteni nyelvből. Semmit nem értek az itteni nyelvből.
Hogy az időseket tisztelik. Hogy a munkahelyeken az idős férfiaknak kedveznek.
Hogy mindig nyár van. Hogy mindig nyár van.
Hogy éjszaka is úszkálhatunk a medencénkben. Hogy a munkásoknak még éjjel is dolgozniuk kell a szomszéd medencéjén.
Hogy a kórházak, az orvosi ellátás nagyon jó minőségű és a fizetős is olcsó. Hogy a kórházakba még igy sem jut el több tizezer ember.
Hogy a hajléktalanság nem bűn, hanem átmeneti állapot. Hogy nem tudom, hogyan segithetnék.
Hogy elfogadott a másság. Hogy európai öreg papák tinédzser lányokért jönnek ide.
Hogy itt európai vagyok, nem magyar. Hogy európaiként érdemtelen megbecsülés alanya vagyok.
Hogy egy fejlett országból jöttem. Hogy a fejlődő országok nyomorát a fejlett országok kizsákmányolása okozza.
Hogy fehérként, irodában dolgozóként, külföldiként privilégiumom van. Hogy létezik egyáltalán születési privilégium a világon.
Hogy nem kéregetnek gyerekek az utcán. Hogy a szegénység az utcán hever, minden pillanatban, minden négyzetcentiméteren.
Hogy vallás és szólás szabadság van. Hogy   valójában katonai diktatúra van.
Béke és nyugalom van. Hazugság és népbutitás van.
Hogy elég távol vagyok otthonról. Hogy nagyon távol vagyok otthonról.
Hogy minden nagyon más. Hogy mindenhol minden ugyanolyan.
Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s