mit tanult a fiam a világ iskoláiból?

1010138_10152042011871915_216593980_nLevi eddig három iskolába járt, egy évet Magyarországon, egyet Kanári szigeteken és most itt, Bangkokban járja a harmadikat, egy thai-angol iskolát.
9 éves, beszél spanyolul, angolul és nemsokára thaiul is. Lehet, hogy mandarinul is, merthogy azt is tanitanak az iskolában. Először elsőbe járt, aztán Spanyolországban harmadikos volt, most meg másodikos. Hány nyelven fog tudni? Nem tudom. Milyen tananyagokkal, lexikális tudással lesz tele a feje? Nem tudom. De nem is ez a lényeg. Ennél sokkal fontosabbakat tanult meg máris. Az egyik, hogy már NEM FÉL. Mintha mostmár semmitől sem félne… Új ország, új kultúra, új emberek?
– Új isi? Új nyelv? Anya! Minek aggódni?! – mondja nekem a vállát vonogatva. – Majd megtanulom ezt is. – mondja és én csak nézem őt. Két éve még nem ilyen volt! Két éve még ugyanúgy rettegett, mint a nagymamái és mint én titokban.
– Hogy fogsz beszélni az iskolában? Hogy fogod érteni a nyelvet? A tanárt? Hogy lesznek barátaid? Hogy fogsz felelni és dolgozatot irni, és vizsgázni? – kérdezték kezüket 20141107_070527tördelve. (Itt kell megjegyeznem, hogy csak a magyar iskolában volt eddig felelés és egymás elleni versenyeztetés, és stresszelés a dolgozatokon, bár szerencsére a magyar tanitó néni igyekezett tompitani a hazai oktatáspolitika gyerekgyötrő és személyiség-megtörő rendszerét.)
És emlékszem, mikor nyáron, Kanárin beirattuk Levit egy gyerekeknek szóló spanyol nyelvtanfolyamra. Emlékszem, ahogyan Levi is tördelte a kezét, ölében a magyar-spanyol szótárral, csak úgy, biztonságképpen. És emlékszem, amikor érte mentem a suliba, csak pár hónappal később és ott találtam a tanárral vitatkozni spanyolul. Meg kell mondjam, fogalmam sem volt, hogy miről beszélnek….Mert Levi kanári kiejtésű spanyolsága teljesen meglepett!
Ugyanúgy, mint az angol nyelvtudása. Amit valójában eddig a Rosetta Stone-nak köszönhetünk. (És ez itt valóban a REKLÁM helye!!! Mert ilyen jó nyelvtanuló programot én még nem láttam!) Levi észrevétlenül tanult meg 2 hónap alatt (napi 1 óra a programmal) angolul! És aztán elcsevegett a munkatársaimmal a Zöldségek a Zombik elleni telefonos játékról angolul! Úgy, hogy előtte egyetlen élő emberrel sem beszélt!
De mit tanult még az utazgatásainkból?
Kreativitást, probléma megoldást, kommunikációt. Még ha nem is ismered a nyelvet, akkor is meg tudod értetni magad! Önbizalmat. És elfogadást. Vagy inkább azt mondom, hogy nyitottságot a világ iránt, mert az elfogadásnál ez több. Megtanulta, hogy minden kultúra más. Hogy minden ember más, és hogy mindez TELJESEN RENDBEN VAN! Igen, mert a thai iskola zászlófelvonással kezdődik és buddhista imával, és elegáns egyenruhát hord, mert itt ez van rendben. És ő is meghajol és összeteszi a tenyerét és azt mondja, hogy Suadika és Kaphunkrap, mert itt ez a szokás. És alkalmazkodik. És közben tudja, hogy ez csak EGY a kultúrák közül. Egy a népek közül, egy a nyelvek közül, egy a vallások közül. Tudja, hogy ő vendég, és hog20141103_075115y tiszteletben kell tartania a másik kultúrát, ami éppen befogadja őt. És hogy az egyetemes értékek azok, amiket most tanul, amit a sokszinűség mutat neki, és amire mi is tanitjuk. A szeretet, az egymás segitése és elfogadása, az önzetlenség, a gyengék és szegények támogatása, a világunkról való gondoskodás, és jobbá tétele. És tudja, hogy azzal, amit az iskolában hall nem kell feltétlen egyetértenie! Ez igen fontos! LEHET más vélményed! És ez teljesen OKÉS! Lehetsz MÁS! Bármilyen módon. Még itt is, egy katonai diktatúrában! (És valószinűleg sokkal inkább itt, mint otthon!! Ez pedig mindennél szomorúbb számomra.)
Nem tudom megköszönni a spanyol és thai iskolának az elfogadást, amit a fiam iránt tanúsitanak, és amit neki tanitanak. Mert ez az egyik legnagyobb dolog, amit egy gyerek tanulhat. Hogy a világ olyan, amilyen, lehet rajta változtatni, lehet jobbá tenni, de nem lehet, hogy mindenki ugyanolyan legyen, ugyanúgy gondolkodjon, ugyanolyan istent imádjon, ugyanolyan ételt egyen, ugyanúgy öltözzön és ugyanazt gondolja! Megtanitotta neki, hogy mindez a sokszinűség érdekes és értékes dolog. Valószinűleg éppen ez az, amivel meg tudjuk menteni a világunkat… vagy mivel, Levi? Talán te már jobban tudod a választ.

40 thoughts on “mit tanult a fiam a világ iskoláiból?

  1. Reblogged this on masterbak and commented:
    “Hány nyelven fog tudni? Nem tudom. Milyen tananyagokkal, lexikális tudással lesz tele a feje? Nem tudom. De nem is ez a lényeg. Ennél sokkal fontosabbakat tanult meg máris. Az egyik, hogy már NEM FÉL. Mintha mostmár semmitől sem félne…”

    Like

  2. Nagyon köszönöm a gondolataidat, rendkívül sokat segítettek a dilemmámat illetően (is).
    Örülök, hogy bátran belevágtatok a kétségek ellenére is, Levi sok-sok plusszal érkezik a nagybetűs életbe azért, mert legyőztétek a félelmeteket.

    Like

      • előre is bocsánat, h itt szólok hozzá, de nem tudtam, h magához a cikkhez hol kell. végigolvasgattam a reflektálásokat és azt vettem ki, h sokan tudják külföldön taníttatni a gyerekeiket, mivel ők is kint élnek. én is szeretném, ha a gyerek ilyen nemzetközi lenne és persze hogy ennyi nyelvtudással sokat már dolgoznia sem kell, mert eleve ez már egy szakma, ha pl. tolmácsnak megy ha felnő. Csak az a baj, h nincs rá pénzem, sem kint taníttatni, arra pedig, h kiköltözzem vhová végképp nem tudom, hogyan látnék hozzá. pedig az itteni fojtogató légkörből nekem is kezd nagyon elegem lenni… egyszakos biosztanár diplomám van, de soha nem tanítottam, mert a közszférában dolgozom. a barátom futár. nem tudom mit tudnék ebből kihozni.
        írtad, h nonprofitban dolgozol. ez vmilyen alapítvány?

        Like

      • Szia, jó helyen szólsz hozzá 🙂
        Én a Greenpeace-nek dolgozom, ugyanúgy, mint pár éve még Magyarországon, szinte ugyanabban a munkakörben is. Mi majdnem két éve hagytuk el az országot úgy, hogy vettünk egy csak oda repjegyet Kanári szigetekre, mert elég volt az otthoni világból és mert jobb jövőt akartunk magunknak és a gyereknek. Nem tudtunk spanyolul, csak három hónapra volt pénzünk, tudtunk, hogy nem kapunk állást a szakmánkban (a férjem is a nonprofit szektorban dolgozott), de gondoltuk Kanári úgy is turistaparadicsom, mosogatni meg akkor is tudunk ha nem beszélünk egy szót sem semmilyen nyelven.Igyhát voltunk mindenféle állásban, két hónapig dolgoztam egy luxus ruha butikban csak hogy megtanuljak spanyolul, de legtöbb ideig tengerparti homokszobor épitők voltunk. Kivettünk egy nagyobb lakást és kiadtunk belőle a hálószobánkat és a gyerek szobáját turistáknak, ez elég volt az albira. Nos, igy éltünk. Aztán amikor már kipihentük magunkat, kb egy év múlva, állásokra kezdtünk pályázni a világban. Onnantól már inkább számitott, hogy mi is az igazi tudásunk, meg hogy mennyire beszélünk angolul, de azért sosem gondoltam, hogy a gép Ázsiát dobja. De ha már az jött, akkor mi is jöttünk.
        Szerintem a legfontosabb, hogy az ember elinduljon. Eldöntse, hogy megy, aztán már jönnek az ötletek, hogy hova, kihez és mit is csinálni. Mi előtte sosem voltunk a Kanári szigeteken, de ismertünk egy jó barátot. Az mondjuk nagyon jó, ha vannak barátok, van kihez menni, segit az első időket átvészelni. De ajánlom a határátkelő blogját, ott sok jó történet van. (én is ott láttam a barátnőmét, Hajniét, aki miatt épp Kanárira mentünk először).
        De összességében szerintem bátorság kell, vagy inkább elhatározás. Nem árt, ha van egy kis pénz, meg barátok és nyelvtudás. De mindezek nélkül is megy. Hiszen olyan sokaknak sikerült már.

        Like

  3. “Itt kell megjegyeznem, hogy csak a magyar iskolában volt eddig felelés és egymás elleni versenyeztetés, és stresszelés a dolgozatokon, bár szerencsére a magyar tanitó néni igyekezett tompitani a hazai oktatáspolitika gyerekgyötrő és személyiség-megtörő rendszerét.”

    Hát igen…

    Like

  4. Mi csak ide a szomszédba, Ciprusra költözünk…. és a fiaim már nagyok, 13,5 és 11,5 évesek.
    Nagy örömmel olvastam a cikkedet, mert ugyan valami ilyesmire számítunk, de akkor is, nagy biztatást jelent számunkra.
    És igen, büszke lehetsz a fiadra, remekül helytáll mellettetek a világban.

    Like

    • Kedves Judit! Sok sikert a ciprusi élethez, biztos szuper lesz! Szerintem a legnehezebb az elindulás, utána már minden könnyebben megy! Nem tudom milyen az élet Cipruson, de nekünk eddig Spanyolországban és Thaiföldön is csak sokkal könnyebb volt minden! A munka, a suli, az adminisztráció, a lakás megtalálása, de még az orvosi dolgok is (a fiam 1es tipusú cukorbeteg). Még amikor nem is beszéltük a nyelvet, akkor is ezerszer könnyebb volt az élet, mint otthon! És mindaz, amit azzal kaptunk, hogy külföldön élünk, szerintem nem pótolható semmivel. A folyamatos önreflexió, Magyarország teljesen más szinben látása, a világra való rácsodálkozás, a mi szerepünk a világban…és ez még csak a sor kezdete. Semmivel nem pótolható szerintem. A gyerekeknek meg maga a világ, amit a tenyerükbe adsz 🙂

      Like

  5. Mi a Közel-Keleten élünk most ahol a nemzetközi iskolában ahová a lányaim járnak 62 nemzet gyereke jár, s egyik sem különb a másiknál. Teljesen mindegy milyen szinű a bőröd honnan jöttél az a fontos milyen ember vagy. Sokat kapnak ezek a gyerekek mert teljesen másképp gondolkodnak, sokkal nyitottabbak. Egy dolog miatt viszont félek mi lesz ha egyszer vissza kellene szokniuk a “magyar” rendszerbe. Otthon milyen iskolába tudnának visszailleszkedni? A nemzetközi iskolák a magyar fizetésekből nem megfizethetők. Otthon nem hiszem hogy “expat” csomagot fizetnek amiben az angol magániskola is benne van.

    Like

    • Ezen én is szoktam gondolkodni. De végülis az oktatást, a társadalmat, az intézményeinket mi magunk alakitjuk. Igyhát inkább remélem, hogy az ilyen gyerekek, mint a tieid és az enyém, és még az a sok szülő és gyerek, akik egyetértenek abban, hogy a sokszinűség erény, meg tudják/tudjuk változtatni a mai magyar iskolákat. Rajtunk kivül még sokaknak az álma ugyanaz, a nyitott, sokszinű iskola, ahol a gyerekeinket együttműködésre tanitjuk és egymás megsegitésére, gondolkodásra és alkotásra, ők pedig, a gyerekek minket arra, hogy a világon minden lehetséges. Még ez is.

      Like

  6. Két hónap alatt nem lehet megtanulni egy nyelvet, de senkit sem akarok megsérteni… ha egy pár száz szó az már egy nyelv akkor legyen úgy… majd még megkérdem 15 év múlva hogy állnak a dolgok… lehet akkor már mindegyik 3-15 nyelvböl csak 50 szót tud… és az ugyancsak nem egy nyelv hanem kis nyelvtudás…de amúgy gratula a gyerek számára, ö jól csinálja amit csinál.

    Like

    • Hello Elisa, természetesen irodalmi túlzás volt a részemről a “megtanult angolul”, de talán jól érzékeltettem a megdöbbenésemet, merthogy nem voltam jelen a gyerek napi angolozásánál, igy igencsak meglepett, mikor egyszercsak megszólalt angolul, sőt, értette a legdurvább angolsággal beszélő észak-brit munkatársamat is, akit én sokszor csak nagy fülekkel figyelek… Én eddig iskolában még sosem tanultam meg nyelvet, de már a harmadikat tanulom az “életből”, azaz új országban élve vagy dolgozva. Nem sikerült soha semmilyen tankönyvvel, programmal nagyon előre jutnom, csak sok lassú, döcögős beszélgetés-próbálkozásokkal. Ezért is lepődtem meg annyira. Nem tudom, hogy hány szót tud a fiam, de ki tudja fejezni magát angolul,el tudja mondani, amit akar (beszélgetett a Gyűrűk Uráról is például), megérti a tanárokat, a diákokat és még az első angol tesztjén is megdicsérték. Mindezt pedig nem nekünk köszönheti (mert mi otthon magyarul beszélünk), hanem ennek a programnak, a Rosetta Stone-nak.

      Like

    • Kedves Elisa,
      (Elöre is elnézést, hogy nem tudok hosszú ékezetes ö-t és ü-t írni,nincs a billentyüzetemen)…
      Érdekes, hogy mikor elolvastam Levi történetét, nekem nem az volt az elsö gondolatom, hogy ez nem lehetséges, hanem épp az ellenkezöje! Nem ö az egyetlen gyermek a világon!
      Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy természetesen nem mindegy, milyen alapokkal indul a gyermek a nyelvtanulás területén…hihetetlen, de igaz, az én gyermekeim is megtanultak angolul két hónap alatt. (Ez nem azt jelenti, hogy hibátlanul írtak és olvastak, de amit akartak el tudták mondani…és folyamatosan beszéltek!!!!Ez talán épp elég egy gyereknek, hogy biztonságban érezze magát az iskolában…. ) És ha mi felnöttek képtelenek is vagyunk rá, mert már beállt az agyunk egy, két vagy épp három nyelvre, egy gyermek, aki már kicsi kora óta nyitott arra, hogy az emberek többfélék, más a kulturájuk, és máshogyan fejeznek ki bizonyos dolgokat, akkor nagyon gyorsan képesek azonosulni az adott társadalom normáival. Persze ehhez nyitottság, elkötelezettség és természetes hozzáállás szükséges, mind a gyermek, mind a szülök részéröl.
      Mi az év elején költöztünk Ausztráliába Svédországból, és a gyermekeim (6, 8), akik magyar iskolába ugyan nem jártak, mikor ideköltöztünk a svéd mellett nagyon szépen beszéltek magyarul. A lányom olvasott és írt is mindkét nyelven, a fiam viszont még nem tudott se olvasni, sem írni. Mi a férjemmel mindig is angolul beszéltünk, de velük soha senki nem beszélt angolul, és nekik sem kellett (velem magyarul, a férjemmel, meg mindenki mással svédül beszéltek, és még hozzátenném, hogy az anyósomék spanyolul beszéltek a gyerekekkel, és ök azt is értették- nem beszélték). Gondolom, el sem kell mondjam, mennyire aggodtam, hogy hogy fogják érezni magukat az iskolában, hogy fogják érteni amit mondanak nekik és hogy fognak kommunikálni….nagyon stresszes volt az elsö néhany hónap, nekik is, meg nekem is. De belejöttünk. Hetente háromszor járt hozzájuk egy ausztrál lány, hogy angolul tanitsa öket, és az iskolában is kaptak külön angol tanárt. Két hónapig egy szót sem szóltak, senkihez, de a lányom már folyamatosan olvasott, mielött még barmit is mondott volna… mikor az elsö terminusnak vége volt (10 hét) a gyerekek hirtelen elkezdtek beszelni, az otthoni tanárukhoz…és onnantól kezdve, hogy elkezdték, folyamatosan mondtak mindent, amit tudtak. Most akkor megkérdem, hogy ez nem elég ahhoz, hogy a gyerek úgy érezze, hogy tud angolul?
      Mi mikor mondjuk, hogy tudunk angolul? Még 10 év után sem merünk megszólalni az utcán, ha addig csak az iskolában tanultuk… ez nem idö kérdése, hanem hozzáállás és megközelítés kérdése.
      Zárásként még hozzáteszem, hogy a fiam, aki nem tudott írni, olvasni, mikor idejöttünk, most három terminus után, angolul ír és olvas. (És persze mindkét gyerek még ma is velem magyarul beszél, az apjukkal svédül, egymással meg mindhárom nyelven attól függöen, hogy ki van körülöttük, de a három nyelvet soha sem keverik össze, vagy egyiket bele a másikba.) Ha nem zavarjuk a gyermekeinket össze, hagyjuk öket belemerülni egy nyelvbe és arra koncentrálni, akkor hogyne lenne lehetséges? Egy gyermek agya csak úgy szívja magába az információt, mint egy szivacs…:-)
      Ha csak arra gondolunk mennyi idöbe telik megtanulnunk járni vagy mászni, nem több mint néhány nap, maximum néhány hét…hogyne lehetne megtanulni egy nyelvet két hónap alatt…???
      Csak egy fiatal agy kell hozzá, nyitottság, elkötelezettség és természeten egy élet-helyzet, ami rákényszerít a hatékonyságra…

      Üdvözlettel, Bori

      Like

      • “mi felnöttek képtelenek is vagyunk rá, mert már beállt az agyunk egy, két vagy épp három nyelvre” – ez bizony önkorlatozo hiedelem – felnott korban is kepes ra az ember, h visszamenjen gyermeki tudati szintre, s akkor feltárul ugyanaz a csodaorszag -érzés, ami gyerekkorunkban volt, s nyelvtanulas jatekka valik.

        ebben a blogban pl. nagyon hasznos technikak vannak rá.
        http://www.fluentin3months.com/life-travel/

        Like

  7. A gondolataiddal teljesen egyetértek, csak ez sajnos pénzkérdés. Magyarországon az amerikai iskolában is megtalálod ugyanezt a légkört, de 20.000 dollár a tandíj. Bangkokban gondolom szintén tandíjat fizettek a nemzetközi iskolában. Véletlenül pont ismerem valamennyire a thai oktatási rendszert. Az állami iskolákban nagyon alacsony színvonalú az oktatás, a nemzetközi iskolában pedig elég szép tandíj van. Szívesen meghallgatom majd a tapasztalataidat, mert az unokám Thaiföldön várja az iskolát (velem együtt).

    Like

    • Kedves Judit, kéttannyelvű iskolába jár a fiam, a legtöbb diák thai. A fele tananyag angolul, a másik fele pedig thaiul van. Van tandij, de megfizethető, nem olyan eszeveszetten magas, mint egy nemzetközi iskolában. A 600 diákból 100 külföldi és a szülők között többen vannak, akik szintén a nonprofit szektorban dolgoznak, mint mi. Privátban megirom a suli elérhetőségét és össze is futhatnánk beszélgetni, nem ismerünk egy magyart sem itt, és néha jó lenne magyarul dumcsizni másokkal is nem csak a családdal 🙂

      Liked by 1 person

    • Érdekes dolgok ezek a ki hány hónap év alatt tanul meg egy nyelvet. Mi még annak idején oroszul tanultunk, s szégyen de mára már annyit sem tudok mint arabul. Ötösre vizsgáztam de kommunikálni nem igazán tudtam. Majd egy lehetőség jött és az Államokban is kipróbálhattam a felsőoktatási rendszert. Mivel 0 embert beszélt magyarul a környezetemben igy 3 hónap alatt már megértettem a hétköznapi beszédet, de persze magasabb szintre eljutni kellett egy év kemény munka, napi 14 órában. Illetve egy másik érdekes dolog a rajzolás, nekem az első diplomám rajztanár. A jobb agyféltekés rajzolás amit művel veled egy hét alatt az “csoda”. Csak ámultam a tanfolyamon….
      A legnagyobb baj a magyar emberrel, hogy nem mer hinni a csodákban….s ha nem hiszel … Akkor nem nem is következik be. A lányaimnak is mindig azt mondom, gondold el mit szeretnél és akard, s persze tegyél meg érte mindent, s ne engedd magad “lebeszélni”.
      Itt a nemzetközi iskolában is hasonló szellemiségben nevelnek, igy nincs nehéz dolgom.
      Mindig halgassatok a szivetekre mi jó Nektek. Bocsánat a hosszú elmélkedésért.

      Like

  8. Úgy gondolom, most is világlátott – épp ezért nyitott szemű és szívű – emberekre van szükség a megújuláshoz, ahogy a történelemben bármikor. Mindig örülök, ha ilyen történeteket olvasok, mert ugyan nekünk nem adatott meg ez a lehetőség, de hiszünk benne.
    Ugyanakkor az a homályos érzésem van, hogy aki így nőtt fel, nem feltétlenül akar majd röghöz kötötten élni. De nem is baj, szerintem a fejlődés egyik iránya ez lesz, a másik viszont a tehetetlen odaragadás (nem csak a mi országunkban-kultúránkban).
    Nyelvtanulás: itthon papírízű, számonkérés-szagú a nyelvoktatás még mindig, holott nagyot fordult a világ kereke módszertanban, lehetőségekben egyaránt. Előbb tanuljuk meg, hogy hibázni bűn, mint a létige ragozását. Szorongással telve pedig nem lehet hatékonyan tanulni (semmit, nem csak nyelvet).

    Like

  9. …és ami szomorú: ha netántalán találtok visszatérni Magyarországra, semelyik iskola nem akarja visszafogadni a gyermeked, csak különbözeti vizsgával, szinte minden tantárgyból. Elmagyarázzák neked, hogy a külföldi iskolákban igen alacsony a szinvonal és a magyar irodalom és történelem tudáshiány súlyos, és az idegennyelv elsajátitása ezt nem kompenzálja. Átéltünk mi ezt többször.
    Egy esetben döbbenettöl és boldogságban elsirtam magam: miután a régi iskolák nem fogadták vissza a két fiatalabbik gyermekemet, kopogtam egy szakközépiskola ajtaján. Azt mondta az igazgatónö, hogy már 35 gyerek jár abba az osztályba, de ahol 35 gyerek elfér, ott 37-nek is van helye, biztosan friss szint hoznak az osztályba, ugyhogy szeretettel várjuk öket! Ez volt az iskola szelleme, szerettek a gyerekek oda járni és amit tanultak, azt szivesen tanultak.
    Köszönöm Király Leventéné, Besenyei Sándorné és munkatársai!

    Like

  10. Tetszett a cikk, meg is osztom, de annak fényében, hogy:

    “a thai iskola zászlófelvonással kezdődik és buddhista imával, és elegáns egyenruhát hord, mert itt ez van rendben. És ő is meghajol és összeteszi a tenyerét és azt mondja, hogy Suadika és Kaphunkrap, mert itt ez a szokás. És alkalmazkodik.”,

    tulajdonképp mi is a gondod Magyarországgal? Szerintem ha itthon – amúgy helyesen! – bevezetnék a zászlófelvonásos és keresztény imás iskolakezdést, te tiltakoznál a legharsányabban, mondván, hogy ez diktatúra. Akkor most jónak tartod, ha egy országnak van szokása, jellege, melyhez mindenkinek alkalmazkodni kell, vagy rossznak? Én jónak, ám te végig a sokszínűségért fohászkodsz. Hogy fér össze a kettő? Először méltatod a kötelező etikettet, majd így szólsz:

    “nem lehet, hogy mindenki ugyanolyan legyen, ugyanúgy gondolkodjon, ugyanolyan istent imádjon, ugyanolyan ételt egyen, ugyanúgy öltözzön és ugyanazt gondolja!”

    Szóval a kérdésem: Magyarországon mit kéne másképp csinálni, ami a sokszínűséget illeti? Itt tán nincs szabadság, nem férhetnek meg egymás mellett különböző kultúrák? Mert én nem így látom.

    Like

    • Kedves Arnauld,
      ebben az országban sajnos diktatúra van, de az iskola mégsem kötelezi a fiamat az imádkozásra és a zászlófelvonáson sem kötelező a részvétel, nem is gyakorolnak rá nyomást. Talán éppen ezen a kötelezőségen/nem kötelezőségen van a hangsúly. A kérdésedre válaszolva én nem tartom jónak, ha mindenkinek egyfelé kell néznie és sokkal inkább támogatom a választás szabadságát az iskolában is.

      Liked by 1 person

  11. Örömmel olvastam a történetedet. Nekem két gyerekem van. A nagyobbik Magyarországon kívül Portugáliában, Abu Dhabiban és Jamaikában járt óvodába / iskolába, a kisebbik is Jamaikában és Abu Dhabiban tanult először és most épp Magyarországon tanul. Egyetértek a meglátásoddal és sok sikert és kalandos jövőt kívánok nektek 😉

    Like

  12. Szia Liza!

    Érdekesnek találom a Rosetta Stone nyelvi anyagát. Már ami a demo-bol lejött.
    Írnál róla esetleg bővebben?
    Engem a német nyelv érdekelne.
    Sok féle nyelvleckét próbáltam, de nem igazán jött be.
    Biztos bennem van a hiba ……
    Előre is köszi-
    A.

    Like

    • Próbáld ki! Képek és egyszerű szövegek vannak. Levi két hónapig nyomta napi egy órában és aztán meg olyan szép angol mondatokat tett össze, hogy én csak ámultam! Amit mások irtak blogokban, hogy néhányan azért hagyták abba, mert annyira könnyűnek tűnt, hogy nem hitték el, hogy használ valamit!
      Egyébként nem hiszem, hogy benned van a hiba, én 3 idegen nyelven beszélek, de egyiket sem az iskolapadban tanultam, hanem az életben.

      Like

  13. Szuper írás, szuper gondolatok, nagy gratula
    Mi még a nagy lépés előtt állunk egy 14 és 8 éves gyerkőc szüleiként, de most kaptunk egy jó nagy adag megerősítést, mert nyitott, szabad gyerekeket akarok nevelni és sajna ez itthon nem megy 😕

    Like

  14. szuper iras, tobb ilyen kellene a hataratkelo-re!
    en kb fel eve tanitok Bangkokban , tobb magan suliban voltam beugro oraado, összesegeben a kanadaiakal van a legjobb tapasztalatom. Kanadaban tenyleg brutal jobb agyfeltekes lehet a tanarkepzes, mert az angol nyelv 95 % at zenelesen meg jatekokon keresztul adjak at a gyerekeknek, magolásnak nyoma sincs, az orak vege fele van nemi jegyzeteles. Nagyon jo tapasztalataim vannak az ausztral rendszeru maganiskolakkal is – mondjuk ezek nem a legolcsobb tandijuak – egy ilyenben tanitottam Phuketen, ahol dobbenetes volt latni, h a gyerekek mindent csoportokban tanultak, s a gyengebb kepessegueknek a tobbiek segitenek, a sajat munkajuk es idejuk rovasara !!
    na de ezek a technikak elsajatithatok, es minden megvalosithatoak magyarorszagon is, AHOL, ahogy felelmeibe belekovesedett pol. rendszer probal minel melyebbre belenyulni az oktatasba es a gyerekek lelkebe, ugy nyilik ki egyre jobban a szulok szeme, se egyre tobben elnek a magantanuloi jogviszony lehetosegevel. Amely mindenki szamara nyitott (Köznevelési törvény 45. § (5) ), es ha 5 – 10 csalad osszeall, megfizetheto.
    (((a thai diktatura tovabbi ertekelheto resze, h nem maszik bele az emberek maganeletebe,- plusz a vallalkozasi szabadsag hihetetlenul nagy ( az allampolgaroknak ) s az egyeni es csaladi vallalkozasok szinte nulla adminisztracioval mukodhetnek. Ja es az Ehezok Viadala sincs betiltva, a minap neztuk meg. )))
    ja es a zaszlofelvonason valo reszvetelel kotelezo volt a council schoolokban reggelente- de lehet h most mar nincs igy, csak akkor vettek szigoruan , mert eppen a puccs ideje alatt tanitottunk ott – ez fokent szegeny 130 kg-os 60 eves amerikai kollegamnak volt problema…

    Like

    • Köszi a szuper hozzászólást és hogy kinyitod a világot előttünk! Jó lenne többet hallani ezekről a szuper módszerekről és a különböző hozzáállásokról a világ iskoláiból! Gondolkodom is, hogy kellene egy amolyan “világ iskolái” blogot inditani, ahol leirhatnák az anyukák, hogy milyen is itt-ott az iskola! A jó példák összegyűjtése végett!
      Ja, és nálunk nem kötelező a zászlófelvonáson való részvétel (sem a buddhista imádkozás) 🙂

      Like

  15. Szia!
    Igen, egy más világban él a gyerek, ha saját tapasztalat útján ismeri meg a világot. Nyitottabb és elfogadóbb lesz. Talán egy jobb világot építenek ők majd, együtt, maguknak.
    Németország déli részén lakunk. Fiam varázslatosan és szinte átmenet nélkül lett kétnyelvű. Itt kezdte az ovit, és bár kezdetben voltak nehézségek (az óvónéni kézzel lábbal tanította, fiam pedig kérdezett, kérdezett…kézzel lábbal), kb 2 hónap után már ment a nyelv. Egy év után teljesen mindegy volt, hogy magyarul vagy németül szóltak hozzá. Itt megtapasztalta, hogy az óvoda gyerekeinek legalább fele, kétharmada kétnyelvű, és ez teljesen rendben van így. Nemrég orosz meséket nézve kijelentette, hogy szeretne oroszul megtanulni. Mondtam neki, hajrá, van pár haverod az oviban orosz és német nyelvtudással… 🙂 Angolt egyenlőre nem erőltetem, azt a suliban úgyis tanul, angolos gyerek pedig (egyenlőre) nincs a környéken.
    Természetesen otthon és egymás közt magyarul beszélünk, az esti mese magyarul van. Ez fontos. Legyen egy nyelv, amit anyanyelvnek lehet nevezni. Jó lenne a magyar, de tudom, hogy nem rajtam fog múlni. (És általában itt jön othonról a szitokfelhő, hogy én micsoda hazaáruló dolgokat mondok…de tanács honfitársaimnak: érdemes belegondolni az ő helyzetébe kicsit, mielőtt valamit kijelentünk.) Egy barátom arab-német-angol 3 nyelvű, de az igazi anyanyelve sem az apjáé(arab), sem az anyjáé(német), hanem az angol. És ez igazából tényleg csak magyar fejjel furcsa.
    Azért az jól esik, amikor rákérdeznek az utcán, hogy milyen nyelven beszélünk, mert nem ismerik fel, de szépen cseng… 🙂

    Szerintem a nyelvtudás a mai globalizált világunkban olyan alapvető készség, mint a járás. És nem a pontosság, a nyelvtani helyesség a fontos, mint ahogy anno engem is próbáltak tanítani németből évekig, hanem a használat és a szókincs. Amikor járni tanulunk nem táncversenyre készülünk. Egyszerűen menni akarunk. Aztán futni. Német nyelven én itt kezdtem el járni, mostmár kocogok, talán futok is néha. 🙂
    Persze az angoltudás mindig segít, ha bajban vagy… 😀

    Like

  16. Szerintem Magyarország és a magyarlakta területek vannak annyira sokszínűek mint más országok, csak erről már nem annyira menő írni. Ott van a székely, a csángó, a jász, a palóc, stb. kúlturák és hagyományok. Persze ne felejtsük el a cigany vagyis roma hagyományokat se. Most, hogy a népi hagyományokkal egyre többet foglalkozok döbbenek rá a nagyon sokszínű Lo Angeles-ben, hogy mennyire gazdag a magyar kúltura. Nekem már nem izgató a mexikói, salvador-i, etiópoai, thai, indiai, vagy libanoni, stb. kúltura. Minden nap valami új magyar hagyományt, ételt, hímzést fedezek fel, és rájövök, hogy évtizedek kellenének ahhoz, hogy ezeket megtanuljam, megtapasztaljam. A tegnap például Számadó Juhászné levest főztem és Kossuth kiflit sűtöttem életemben először. De még több száz recept sorakozik kipróbálásra, a zsámbéki bojtárleves, a cibere leves, a kubikos tál, csak sorolhatnám. Aztán ott vannak a húsvéti hagyományok. Hányan ismerek a suprikálást, a villőzést, a téltemetést kiszebáb égetéssel, stb. stb. stb. Ez mind nem azt jelenti, hogy más nemzeteknek nincsenek meg a saját hagyományai, és azt sem, hogy ne tanuljunk mások hagyományairól, viszont szerintem az ember tanuljon meg legalább egyet, és azt jól, mert másképpen olyan lesz mint az ezermester, vagyis Mekk Elek a meséből, mindenhez és semmihez sem értünk. És ez itt pont Lo Angeles-ben a legfeltünőbb, amikor egy bennszülött St. Patrick napot ünnepel márciusban, aztán Cinco de Mayo-t májusban, stb. és igazából azt sem tudja, hogy mit ünnepel.

    Like

    • ez igy van .:), en ugyanezt a neptancon keresztul tanultam meg , ami olyan, mint egy vegtelen fraktal- a régiokon belul vannak a tajegysegek, s azon belul minden faluban maskepp tancoljak, sot h tobbnemzetisegu volt a falu, pl erdelyben v karpataljan , akkor a tancnak volt magyar roman olah zsido ruszin szasz stb valtozata… egy elet keves az elsajatitasahoz, akar a harcmuveszetek eseteben.

      Like

  17. Azért csak óvatosan. Nővérem (és családja) is nagy világjáró, de amikor már évente költöztek más országba, a gyerekek kinyilatkoztatták, hogy ha a szülők nem ígérik meg, hogy ezen az új helyen (most Moszkva) legalább két évig maradnak, akkor ők inkább a nagyihoz költöznek Magyarországra. Nővéremék megígérték, most kezdődik a harmadik évük 🙂

    Like

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.