a konfliktuskerülés thai módja

dryin_by_TheDotsAreJoinedVigyázat! A cikk durva általánositásokat tartalmazhat! Megjegyzendő, hogy nem direkt!  nem hajtott semmilyen általánositás utáni vágy, sem előitélet, sem megkülönböztetésre való hajlam. Igyhát minden itt leirtnak az ellenkezője is igaz lehet….ezek csak az én tapasztalataim csak és kizárólag azokról az emberekről, akikkel együtt dolgozom.

Ma megtudhattam, hogy a konfliktuskerülés itt kifejezetten pozitiv tulajdonságnak számit. Merthogy azt a vezetőt örömmel elfogadják a thaiok, aki sosem hoz elő problémát, sosem kritizál, sosem kerül konfliktusba senkivel. Mondhatnánk, hogy persze, azt mindenki szereti! No, de!
Négy hónapja dolgozom itt és eddig már öt thai munkatársat láttam betegállományba menni a stressz miatt. Nem mintha stresszes lenne a munka! Tényleg nem! Itt jó a munkakörnyezet, cukik a főnökök (mert az egyik én vagyok J , kellemes a meló, nem is nehéz, és ráadásul nekik méginkább különlegesen jó, mikor a legtöbb ember az országban irtó rossz körülmények között dolgozik.)

fishy_fish_by_TheDotsAreJoinedDe a munkavállaló részről kifejezetten támogatja a rendszer a probléma nagy ivben elkerülésének módszerét. Költségvetéstervezés jön, be kell számolnod, előadást kellene tartanod a munkahelyeden? Maradj otthon! Mondja az orvos! Merthát fontosabb a thai mosoly, mint a meló, nem?
Hát igen, az ember mindig fontosabb, az igaz.
De valóban az a cél, hogy megtanitsunk mindenkit a problémák hatékony elkerülésére betegségszimulálással? Vagyis nem is szimulálás, bocs! Ez maga a betegség!

Merthogy mind az öt munkatárs akkor lett beteg, mikor a legjobban szükség volt rájuk. Aztán később meg is mondták, hogy az orvos irta ki őket, mert túlságasan is stresszesek!
Aztán hogy mi mennyire lettünk stresszesek ettől, azt el sem tudod képzelni!!
Merthogy másnak kellene helyette megcsinálni a munkát? Á, ráérünk, majd megvárjuk amikor „felépül a stresszből”. Megvárjuk, amig szépen elmúlnak a határidők és maguktól megoldódnak a problémák és a feladatok.
Merthogy jobb elkerülni a konfliktusoka, mint szembenézni velük, elkerülni a stresszt, mint kezelni.

És mit tegyek én, főnökként? Ha mindenki meglóg a felelősség elől?
– Hát örülj, hogy még a stresszes időszak után bejönnek dolgozni! Merthogy – magyarázza nekem Johanna, aki már 4 éve dolgozik itt, Thaiföldön – ha tovább is stresszesnek érzik a helyzetet, akkor inkább felmondanak!
– ?!
– És ne felejtsd el, hogy MINDIG nagyon kedvesnek kell lenned! Sose241_4-steps-avoid-people_flash mond meg, hogy tényleg mit gondolsz, ne szidd le, ne legyél egyértelmű, egyenes a kritikáddal, mert akkor megsértődnek.
– Mint Chuchai hétfőn. Végül megcsinálta, amit kértünk, módositotta a költségvetést, bár semmiképpen nem azokat az irányelveket alkalmazva, amiket kértünk, de azért megcsinálta. Aztán meg megsértődött, kábé odadobta az egészet, nagyot legyintett, mintha mi mind totál hülyék lennénk, és mint egy nagyranőtt ovis durcás fejjel továbbállt. Azóta be sem jött dolgozni.
– Igen, mert megkritizáltuk!
– De mégis! Johanna! Igy nem lehet dolgozni!! Mégis mit csináljak, fogadjak el egy tök rossz költségvetést, csak mert itt mindenki himestojás? Mert az ötven éves menedzser megsértődik, ha néhány módositást kérek??
– Ezek thaiok. Ez van. És nagyon kell vigyáznod, mert itt a hierarchia és a hatalom az idővel arányos. Most jöttél, ráadásul fiatal is vagy. Na ne már! És ráadásul mindenki a személyekhez hű, nem a szervezethez, céghez, elvekhez. Szóval ha elveszited Chuchait, azzal az összes, 150 alkalmazottadnak búcsút inthetsz!
– De Johanna! Ez azért túlzás mégis, nem?
– Nem, hidd el. Én a másik munkahelyemen süteményt sütöttem nekik, hogy elfogadjanak…
– Meghát mindenre igen-t mondanak…Akármit is akarok velük megbeszélni! Ha valamit kérdezek, aztán annak az ellentétét, azt mind IGEN lesz…
– Yes kultúra…igen – bólogat Johanna, mintha mindez tök rendben lenne.
– Na, de ez máshogy van Indonéziában! Ott aztán nem szépitenek! Nyiltan kiállnak a problémáikkal, egymást hergelik, verik az asztalt, nem számit miért, csak hogy együtt legyenek, egy csapat, egy harc! Aztán már nem is érdekli őket semmilyen logika, érv, indok, racionalitás, csak a harc. Kiöntik az asztalra az arroganciával kevert kisebbségérzetüket, a „ te nem tudod, mi mennyit szenvedtünk eddig” és hogy „többet érdemlünk”!
– Szóval akkor ott is jobb elkerülni a konfliktust!
– Nem, dehogy! …vagyis nem tudom – mondom – szerintem sosem jó elkerülni a konfliktust. Ha ez a célod, akkor félelemből olyan döntéseket hozol, amelyek nem jók a szervezetnek, de még a saját jövődnek sem. Viszont az biztos, hogy valahogy el kellene kerülni a helyzetet, ahol az indonézok úgy érzik, hogy harcolniuk kell. Vagy ahol a thaiok megsértődhetnek.
– Az mondjuk nehéz… hiszen a thaiok érzékenyek, az indonézok meg mindig harcolni akarnak. – bólogat Johanna.
– Valami miatt nekem könnyebb megértenem az indonézokat. Azt a kisebbségérzetet, azt a keservesnek tűnő, utolsó esély érzést, azt a pánikszerű támadást, amit csinálnak folyton. Azt az önsajnálatot, azt a másokra mutogatást, azt a problémákat problémákra halmozó kommunikációs kultúrát, azt a módszert, amivel inkább hülyének tettetik magukat, minthogy egyetértsenek a külföldi vezetőkkel. A kétségbeesést, a csalódottságot, a levegőbe vagdalódzást. A mindent megkritizáló okoskodásba torkolló önigazolást, arrogáns támadásokat a nem létező ellenséggel. Azt ahogyan a láthatatlan, rosszindulatú szellemekkel hadakoznak egyetlen villával a kezükben, miközben Nagytestvér éppenhogy segiteni akar nekik….
Valahogy ismerős az érzés.
Talán van valami hasonlóság kedves kis hazámmal?!

Advertisements

One thought on “a konfliktuskerülés thai módja

  1. 1. egyik nyelviskolaban ahol tanittam, egy thai-bangladesi asszisztens holgy segitett, – de munkakezdes elott a nyelviskola fonoke javasolta, h semmikeppen beszeljek az asszisztenshez hangosan, mert akkor “megsertodik es szo nelkul hazamegy” 😀

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s