szélsőségek

20140816_155516…sétáltunk és Thaiföld ambivalens, kaotikus és szélsőséges. Az utca, ami fel volt túrva, ott hagyva a gépek, a föld dagonyák, az utca, ami dél-amerikára emlékeztetett és az utcán ültek a gyerekek, a földúton, a pocsolyában jött a motortaxis és a dzsippes és csak megyünk rajta, mert a végén látunk valami aranytető kikandikáló tájban játszó, égben úszó csiklandós tetejét. És tényleg, ott egy templom. Hatalmas, arany, tele aranybuddhákkal és rengeteg, sorba állított különböző nagyságú harangokkal. És még egy épület és még egy. És narancssárga ruhás buddhista papok jönnek előbukkanó óriási épületből. És sziámi fejű macskák mindenhol és a környéken az arany tető az égbe kúszik, mögötte a skytrain és a felhőkarcoló, ahol az ilyen csuda-megbecsült farangok élnek, mint mi. Közben meg fakbódék egymásra szögelt deszkái közül bámulnak ki a gyerekek ránk. Ők ott laknak. Egy férfi, aki a lépcsőn ül megkérdezi, hogy vagyunk. Jól, mondjuk és vigyorgunk rá, mert ő is vigyorog ránk. „akar valamit?” kérdezem. „nem hiszem. Szerintem csak ennyit tud angolul és annak örül, hogy elmondhatja” válaszolja Gergő és int neki. Ahogy elhagyjuk a templomot és ugyanazon a kaotikus utcán tartunk visszafelé Levi felkiált, hogy nézzük, az utcának volt egy kapuja is, amit észre sem vettünk, egy óriási arany és vörös kapu, ami jelezte, hogy ez bizony a misztikum, a varázslatos templom útja. És valóban.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s