cukorbetegség

diabetes-all-stars-story-bookItt nincs diabétesz. Legalábbis gyerek cukorbetegség nemigen. Mindenki megdöbbenve nézi, amint Levi az étteremben előveszi a vércukorszintmérőjét, majd az inzulint, Pókemberes táskájából előkerül az inzulin és mindent kipakol az asztalra. A pincérnő megáll az asztalnál, csak néz. Egyik lábáról a másikra áll.

  • Cukorbetegség – mondja Gergő magyarázva, de a nő még mindig csak néz. Előtte párszor rávigyorgott Levire, merthogy aranyos kis faranggyerek, fehér, mint a hó, haja meg szőkésbarna kis fodrokban kunkorog mindenfelé.
  • Cukorka? Cola? – kérdezte, mikor beléptünk, de Levi mosolyogva elháritotta.
  • Diabetesz, inzulin… – magyarázzuk és az inzulin szóra már felcsillan a szeme, érti, végre. Komolyan bólogat. Van diabétesz de csak az öregeknek. Kho Sameten a pincérnő el is magyarázza, hogy a papájának milyen fajta van. Nem fáradunk azzal, hogy elmagyarázzuk, hogy mi a különbség az időskori és a gyerekkori között. Egyáltalán tök jó, hogy tudják, hogy mi ez.

Az első hét volt a legstresszesebb.

  • Ne aggódj, úgyis ugyanolyan élelmiszerek vannak a boltban itt is, mint bárhol máshol – nyugtatgat Gergő, mig kezemben a joghurttal igyekszem értelmezni a feliratot.
  • De minden thaiul van rajta! – mondom ijedten. Thaiul, ami azt jelenti, hogy thai betűkkel, azokkal a gyönyörű szankszrit eredetű, rajzos betűivel.

Megállitok egy lányt, akiről azt gondolom, talán tud angolul. Szivesen leforditja nekünk, ez itt a cukortartalom, a szénhidrát, a kalória… és igyekszem megjegyezni, hogy melyik a szénhidrát.markdown_lightbox_5e28f279007ed217a717fc7df1b3e1163eea248c-0104c

  • De ez nem lehet a szénhidrát, hiszen minden %-ban van megadva… – mi meg grammhoz vagyunk szokva. Azt tudom, hogy mennyi gramm kell, hogy legyen és hogy az összetevők között ne legyen hozzáadott cukor. Nézem a %-ot, 6 % egy joghurtban? Nem értem. Atyaég, mit egyen ez a gyerek?
  • Ne parázz, akkor eszik olyat, amiről biztosan tudjuk, hogy mi van benne, rizst, banánt, almát – nyugtatgat Gergő, még szerencse, hogy itt van, igy nem ijedek be annyira.
  • Hű, de megkóstolnám ezt – kiáltja fel Levi a gyümölcsös pultnál. Ismeretlen rózsaszin tüskés gyümölcsök, barna gombócok, meg fehér husú, fekete pöttyös gyümölcsök.
  • Nem tudjuk még azt sem, hogy hogyan hivják, akkor hogyan tudnánk, hogy mennyi benne a szénhidrát?

Később Gergő rákeres mindre, lassan megtudjuk egyessével mindnek a nevét, és aminek fellelhető a neten, annak a szénhidrát tartalmát is. De előbb órákat töltünk a boltban átnézve az összes sort a kekszeknél, a joghurtoknál, a kenyereknél, a lekvároknál, hogy találjunk olyat, amiben nincs cukor. Játékot játszunk, versenyzünk, ki talál hamarabb. De van, amivel nem járunk sikerrel. Cukor nélküli keksz, esélytelen. A tejet úgy számoljuk, ahogyan az otthonit, Gergő meg végigjárja az összes szupermarketet Bangkokban, hogy találjunk cukormentes kenyeret.
Az étteremben könnyebben boldogulunk, megtanultam már thaiul, hogy üres rizs, tojás, no szósz. De még igy is néha kapunk szines, cukrozott, húsis, zöldséges rizottót. Merthát ezt imádják a gyerekek… mondja a pincérnő, azt hitte, izleni fog Levinek. Persze, szerintem is, de azért én előkóstolom. Sajnos tele van cukorral. Mint szinte minden itt. Az asztalokon fűszerek gyanánt chili és cukor. Hiszen mindenbe illik tenni, levesbe, rizsre, tésztára. De Levi előveszi a mérlegét, körülnéz, a kávé kistálkáját maga elő veszi és átpakolja a rizst belé, leméri, megállapitja, hogy mennyi a szénhidráttartalma, aztán összeönti a félig főtt tojással és ráteszi a szósz nélküli húst és sajtot.

  • Isteni! – mondja Levi és nagy falatokat fal az ételből, mit a pincérnők le sem veszik róla a tekintetüket. Már nem mosolyognak. Bár mikor meglátják, hogy őket nézem, biztatóan rájuk mosolygok, „no problem”, mondja mosolyom, és ők is visszamosolyognak. Szegény, farang gyerek… látom a szemükben. Nem eheti a jó sok finom chilis cukrot… Hiába is magyaráznám, hogy azt még én sem enném meg…
Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s