hol is vagyunk?

Balinese-9Elég könnyű elfelejtenem, hogy Thaiföldön vagyunk, főleg mert úgy csöppentem bele a munkába, mintha csak egy régi ismerőssel folytatnám a beszélgetést ott, ahol pár éve abbahagytuk. A Greenpeace-ben dolgozni olyan, mintha a nagy család részese lennék, ahol ugyan most éppen nem tudom, hogy kinek mi a neve, de azt pontosan tudom, hogy mit takarnak a belső kifejezések, a háttérrendszerek milyen szolgáltatást nyújtanak, a munkakörök mit takarnak, a folyamatok milyen lépésekből állnak. Irtó jó érzés megint itthon lenni. A Greenpeace-ben otthon. Minden olyan ismerős és minden annyira más is egyszerre. Éppen hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődésemet.

Johanna, a másik igazgatóhelyettes csajszi velem egykorú lehet. Francia, de már 4 éve él Bangkokban. Egy online cégtől jött el, ahol az egyik osztálynak volt az igazgatója. Okos, kezdeményező, olyan, aki nem teketóriázik egy pillanatra sem, hogy belevágjon egy feladat megoldásába. Két héttel hamarabb kezdett, mint én és már most rengeteg problémát felfedezett, amit prioritizált is rögtön.

Rod, az igazgatónk úgy lépked közöttünk, lányok között, mint Charlie az angyalai között. Vezetői attitüdje inkább az, hogy hagy minket kibontakozni, minthogy megmondja, mit és hogyan csináljunk. Nem tudom eldönteni, hogy végülis csak tanácsadói vagyunk-e vagy tényleg dönteni is fogunk valaha valamiben. Mig ezen gondolkodom Johana meg is kérdezi, mire Rod válasza a várakozás, az időnyerés, hogy legyen idő jobban megismerni a terepet, az országok helyzetét, a problémáikat. Végülis mindannyian idegenek és újak vagyunk. Rod 1,5 hónappal előttem kezdett. És bár mig Rod egy feladatlistát összeállitott az első hónapjaiban, addig Johanna az első két hete után már mélységében tárta fel a problémákat.

Rákérdeztem: azt akarod, hogy az indonéz programmal foglalkozzam? Merthogy az első napomon úgy három órát töltöttünk azzal, hogy elmagyarázza az ottani helyzetet. Érdekes, hogy nem a következtetéseit és nem is a terveit, hanem csak a helyzetet. Gyanakszom, hogy direkt csinálja ezt velem. Mindegy, én belevetem magam. Aztán majd megyek a saját fejem után. Csak ne felejtsem el, hogy most nem én vagyok a góré, hanem csak a helyettes. Úgy látom, Johannának is ezen jár az esze, mikor döntéseket sürget Rodtól. Sugallja, hogy mit tegyen, szinte suttogja a levegőbe, de nem elég konkrét és Rod közben elmélázik és máris egy másik feladatlistát tár elénk. Most akkor lett döntés, vagy nem? Na, megvan, hogy mire figyelek Rodnál.

Én konkrétabb vagyok:

  • Olyan,mintha csak tanácsadó lennék –mondom. – félre ne érts, ez nekem nagyon könnyű és kényelmes meló. – mondom neki. És tényleg, elmondom, hogy én mit döntenék, aztán ő úgy dönt. Király. A felelősség az övé.

Mikor kilépünk a tárgyalóból leönt a forróság és rájövök, hogy itt vagyunk Ázsia közepén. Könnyű elfelejteni ha az ember főnöke ausztrál, a munkatársa meg francia. Még ha a meeting után egy csodálatosan jó kis thai halas étteremben ebédelünk is.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s