esik

esikEsik. Mint minden este. Bangkok fölött az ég. Ma rózsaszin és szürke. Fülledt meleg, halványan suttogó szél a távoli zajongó város fölött. Aztán jobbról jön a szokásos felhő, a szürkeség sávosan teliti meg az eget a felhőkarcolók mögött. Becsukjuk az erkélyajtót. A csend elnyeli idebent a kinti szürkeséget. És megindul az eső. De hiába szürke, hiába kopog, hiába jön a feketségével az éjszaka is… mégsem szomorú, sem félelmetes. Inkább kiszámitható, megnyugtató bent is és kint is. Nem félelmetes, hanem csendesen körülölelő. Elmossa Bangkokot, letisztitja az utcákat, lemossa a koszt és a zajt. Amint eláll úgyis újra kezdődik minden. Az emberek újra előbújnak barlangjaikból, felhőkarcolóikból, a metrók aluljáróiból, ahol kucorogva, a földön ülve, a szobákban fotelbe süllyedve a telefonjukat nyomogatták a hirtelen jött szünetben. A végtelen folyam pillanatnyi, félórás vagy órás szünetében, amint a vihar hozott. Amikor nem kellett sietni, szaladni, eladni, megvenni, továbbindulni, dolgozni, beszélni, haladni. Amikor csak elég volt a földön ülve várni. Várni, mig az eső alábbhagy vagy mikor végre úgy érzed, elég volt a szünet, kipihented magad, megpihentél, megnyugodtál, megérkeztél. Kinyújtózol ekkor és felállsz, hogy továbbindulj. Tovább Bangkokban. Tovább a nagyvilágban.esik

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s