thai tenger, thai izek

20140703_145811Ma megérezhettem milyen is a thai tenger. Hát meleg! Gergő már mondta, de tényleg olyan, mintha a levegő vált volna csak cseppfolyóssá, mert olyan meleg, vagy talan meg melegebb, mint a levego. Ma elutaztunk délre az iroda egyik reszevel. Egy hosszu-hetveges DD

talalkozo volt, amin en voltam a vendeg. Mar az elejen nagyon viccesnek tartottam, hiszen tudtam, h kb 150en leszunk, mind thai-ok es raadasul a megbeszelesek is thai-ul lesznek. De en orultem a meghivasnak, tudom, h milyen jol esik a mas regiokban dolgozo munkatarsaknak, ha valaki a felsovezetesbol meglatogatja oket. Raadasul a tengerparton volt a tali. (na jo, ezt csak kesobb tudtam meg, pedig hozhattam volna furdorucit). Chuchai, a thai fundraising menedzser meg azon szomorkodott, h miert nem mondta nekem, h hozzam a Levit. Biztos elvezte volna. Az tuti. Bar az ebed nagyon durva volt!

  • Meg kell kostolnod ezt a levest – mondta Chuchai (egyebkent o egy 40-es pasi, aki kb a vallamig er), meg ha nem birod a csiposet, akkor is. Ez a tipikus thai leves… – es mondta is a nevet, de persze nem tudtam megjegyezni.
  • Az illata olyan, mint Bangkok utcai! – szagoltam meg, mert Gergo harom napja minden alkalommal megjegyzi, amikor az utcan jarunk, h annyira eros ez a fuszer, h szerinte mindenbe ezt teszik, a hamburgerben is erezte, sot, meg a tejben is!
  • Limon… valami – a masik fele nagyon thai-ra sikeredett, szoval ennel tobbet nem tudtam meg az utcon hompolygo illatrol.

Ovatosan belekostoltam a kis poharkaba kitoltott pirosas levesbe de maris egette a nyelvem, csipte a szam, forrazta a torkom.

  • Jaj! – fintorogtam Chuchai meg nevetett es megjegyezte, h nehez lehet nekem, h nem szeretem a csiposet.
  • Majd megszokom, majd megszokom – valaszoltam es nagyon mereszen ujra probalkoztam. – Vegulis itt fogunk lakni meg ket evig. Persze, h megszokom! Sot, egy ev mulva mar csak annyit mondok: csak ennyire csipos?

Ebed kozben, amit egyebkent a 150 greenpeace-es thai munkatarssal toltottunk a tengerparton egy sator alatt, Chuchai megjegyezte, hogy ha mennenk utazgatni, keszuljunk arra, hogy minel északabbra megyunk, annal csiposebb minden.

  • Ennel csiposebb?! El sem tudom kepzelni – pislogtam ki a szemembol a konnyeket.
  • Menj, kostold meg az edesseget – biztatott mosolyogva Chuchai, akit csak Pi’Chu-nak hivnak a thaiok, amolyan Chu bacsinak. Addigra mar belapatoltam a rizst es a harom fele valami furcsasagot, amibol az egyik biztosan csirke felvagottbol keszitett salata volt, a masik valami omlettszeru (egyetlen dolog, ami nem csipett, vegre!) es egy levesben uszo husis valami, amibol Chuchai gondosan kimerte nekem a velejet es kevesbe a levet, mert az allitolag nagyon csipett. Neztem kozben a thai ferfit, hogyan eszik es en is igyekeztem utanozni, hogy megiscsak integralodjak kicsit. Szoval fogtam en is a villat es keskent keztem hasznalni, majd ratoltam vele a falatokat a kanalra es kezdtem belapatolni. (Merthat itt nincs kes, csak kanal es villa. Nehol meg palcika.)

Az édességes asztal körül fiúk-lányok. Néztem, hogyan mernek a tálakból. Az egyik tálban egy lila, összeragedt rizsszerűség volt, erről gondoltam, hogy talán ezt tudom a legjobban elképzelni, hogy mi lehet…. Talán valami édes, lekváros vagy gyümölcsös rizs, de közben annyira kemény volt, hogy csak a kanalat használva nem is tudtam merni belőle. No, de rajtam nem fog ki! Én mindenből fogok enni! Határoztam el, igy letettem a kistálat a kezemből és nekirontottam a nagy tálnak. Ezután jött a vékony darabokra szelt halványlila valami, ami kinézetre leginkább lilaságba fagyott jégnek nézett ki.

20140717_152008

  • Ezt kóstold meg, izleni fog – szólitott meg egy lány, amint látta a próbálkozásomat és mutatott a legkevésbé bizalomgerjesztő cuccra, egy zöld tálra, amelyben henger alakú tésztaszerűség kunkorodott. – Te Chuchaival jöttél, igaz? – kérdezgetett. Persze, hiszen éppenhogycsak megérkeztünk a kisbusszal és engem bekisertek a nagyterembe, ahol thaiul már tartott a welcome része a bulinak. Sorokban ültek fiúk, lányok, átlagban 23-25 évesek, mind világoskék Protect Krabi feliratú Greenpeace-es pólóban.

Ha lenne még DD Magyarországon! Ha ezt.. nem is tudom ki, de bárki a magyar GP-ből látná! Tutira lejmolnom kellene egy pólót! – gondoltam, de inkább leültem mosolyogva az egyetlen kanapéra, amin kb úgy nézhettem ki, mint egy sztárvendég.

  • Igen, a bangkoki irodában dolgozom – válaszoltam mig kimertem a zöld izét.
  • És mit? – kérdezte a lány. Én meg örültem, hogy valaki beszél angolul végre.
  • Adományszervezési igazgató helyettes vagyok – válaszoltam és lenéztem, mert a zöld valami kiugrani készült a tányéromról.
  • Vááá! – mondta elámulva én meg rávigyorogtam biztatóan.
  • Tettél rá jeget és szószt? – kérdezte rögtön Chuchai, amint visszaértem.
  • Miért, azt is kellett volna? Anélkül nem jó?
  • Nem hát! – igyhát bizva benne visszamentem és egy halvány rózsaszin szószt és jeget is tettem a tálkábna. Már rég feladtam, hogy az útikönyveknek hiddjek és ne merjek jeget fogyasztani Thaiföldön. Már májusban elfelejtettem ezt, pedig akkor még Gergő kötötte a lelkemre, hogy ne igyak semmi jegeset. De persze az állásinterjú után, ha a leendő (vagy legalábbis abban bizol, hogy a leendő) főnököd meghiv egy európai kinézetű rózsaszin-fehér kis cukrászdába az iroda mellett, mikor azon pörög az agyad, hogy mit is jelenthet ez a meghivás közvetlenül az állásinterjúd után, és közben azon izgulsz, hogy a ruhád megfelelő-e miközben folyamatosan folyik végig a hátadon a viz a 35 fokos párás hőségben, és ekkor meglátod az Operativ Igazgató előtt terpeszkedő óriás jegeskávét, akkor csak egy válasz van: én is egy ugyanilyet. Szóval rögtön elfelejtettem, hogy nem szabad lett volna jeget inni. De mindegy, ha már igy alakult, nem történt semmi velem, szóval bátran máris a tengerparton a kerti sütödéből származó furcsaságokat kóstolgattam rábizva magam a thai istenek izlésére.
  • Ha nekik nem árt, nekem sem fog! – határoztaamel magamban és nem voltam hajlandó többet ezen a kérdésen elmélkedni.

És a cucc, a lila, a fehér, a zöld, a rizsből és gyümöcsökből meg zöldségekből álló desszert, leöntve valami lével és jéggel, tényleg elég jó is volt.

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s