mihez kezdünk majd itt!?

conceptual-photography20Itt nincsenek reklámok. Milyen érdekes. Csak néhány otthon nyomtatott plakátot látni ami elveszett kutyát ábrázol vagy vízimentő tanfolyamot hirdetnek.
– Tényleg, észre sem vettem, amíg nem mondtad – mondja Gergő.
– Már fel sem tűnik nekünk a sok plakát.
Talán egy nagy van csak, egy áruházon, amelyben a Corte del Inglés van (ez a legnagyobb áruházfajta egész Spanyolországban). Egy fürdőruhás nő. De ennyi. Más semmi.
– Egy kétszárnyú repülő szokott húzni egy reklámot. Néha. – mondja Gergő.
Eredetileg azt terveztük, hogy valami egyszerű üzleti tevékenységbe vágunk. Kihoztunk pénzt, az összeset, amit az esküvőnkre kaptunk és amit otthon évek alatt gyűjtöttünk. Nem volt kevés, de igazán sok sem. Ha nincs bevételünk, akkor úgy két-három hónapig is elvagyunk belőle. De nem ez volt a terv. Ötleteket írtunk össze, sorba, hosszan. Két lapot is teleírtunk vele, rövid távú, középtávú, hosszú távú, sok befektetéssel és kevéssel járók, szeretem és kell-valami-munka jellegűek. Fagyit árulhatnánk vagy

jégkását, kürtöskalácsot vagy limonádét. Beöltözhetnénk kalózoknak és lehet velünk fotózkodni, vagy beszállunk a Hajni  –  soha-meg-nem-valósult – tengerparti bárjába, veszünk egy motorcsónakot és visszük a turistákat ide-oda, vagy bicikliket és kölcsönzőt szervezünk, ezer és ezer ötlet. A legkedvesebb persze a civil szervezet. Valamit olyat csinálni, amihez értünk, valami olyat, amire szükség van és amit szeretünk. Otthon ki is találtuk, milyen szervezetet csinálnánk. Egy ökoturizmussal foglalkozó környezetvédő szervezetet, amit ötvözünk a korábbi években megszerzett tudásunkkal és szervezünk hozzá szakmai gyakorlatokat és nyelvtanfolyamokat és önkéntes munkákat. Úgy tíz évvel ezelőtt alapítottam egy ifjúsági civil szervezetet, amely később önkéntességgel, képzésekkel, szakmai gyakorlatokkal foglalkozott. Innen tudtam, hogyan kell ezt csinálni, hogyan kell pénzt szerezni hozzá, kihez kell fordulni, imageshova pályázni. Legalábbis otthon. Ezt szívesen csinálnám én is, Gergő is. Még ha jó pár évvel ezelőtt épp azért hagytam abba, mert már eltelített a munka, mert a párfős irodának a vezetőjeként én írtam a pályázatokat, intéztem a pénzügyeket, a képzéseket és a nagyobb programokat. Idővel megette az időmet a munka. És akkoriban volt az, hogy elköltöztünk Levivel az apjától. Akkor még csak két és fél éves volt. És tudtam, hogy az egyesületesdiből nehezen tudok megélni és nem tudom a lelkesedésem annyira korlátozni, hogy szabadidőm legyen másra is. Ekkor mentem el az Amnestyhez dolgozni. Aztán jött a Greenpeace. És most meg itt vagyok egy szigeten, civil tudással, tapasztalattal, de annál kevesebb lelkesedéssel. Vagy legalábbis ha otthon kellene újra mindent az elejéről kezdenem, akkor biztos nem tenném.
Gergőnek rengeteg az üzleti ötlete, de legszívesebben ő is valami olyat dolgozna, aminek van értelme.
– Feltétlen kell valami környezetvédelmi dolgot csinálni  – mondja és én tudom, hogy az öt év aktivistáskodása a Greenpeace-nél neki mást jelentett, mint számomra a négy év vezető beosztásban ugyanott.
– De a civil szervezethez legalább fél-egy év kell. Mire megalapítjuk,mire megértem a szabályokat spanyolul! – mire pályázunk és mire nyerünk.
– Igen, addig is csinálhatunk valami kisebb üzletet.
De amint ideértünk két dolog lett a legszembetűnőbb: 1. alig vannak turisták, 2. itt nem fogyasztanak annyit az emberek, mint nálunk.
Persze igyekeztünk nem az első napok alapján levonni következtetéseket. Szerdai napon érkeztünk a fővárosba, Las Palmasba. Kora délután mentünk ki a partra, ahol több kilométeren át hullámzott a víz és világított a süppedős homok. Rajtunk kívül alig-alig voltak. De sem utcai árusok, sem jégkrémesek, sem üdítősök.
– Nem értem. Az útikönyv azt írta, hogy tele van turistákkal és egymást érik a programok, az éttermek, meg mindenféle ilyen – mondom körbenézve.
– Hétköznap van – mondja erre megvonva vállát Mily, aki már egy ideje itt él Benjivel.playa_de_las_canteras
De ha hétköznap is van, akkor sem értem. Hiszen a turistáknak mindegy, hogy hétköznap van-e vagy hétvége.
– Nyár van – mondja Hajni – Itt télen van forgalom.
– Itt mostanában nincsenek turisták – mondja Mily és egy idő után már fogalmunk sincs, mit gondoljunk.
Hajniéknál, délen, Arguineguin-ben, (ez egy olyan városnév, amit sokáig kellett gyakorolnom, hogy ki tudjam mondani! Így mondják: árginegin) ahová végül pár hét múlva költöztünk, a turisták a norvég nyugdíjasokat jelentik. Szinte egész Arguineguin-t elfoglalták, megvették a nagyobb házakat a dombon és van éttermük és klubjuk, még iskolájuk is tinédzsereknek és templomuk is.
– Mert a norvég egészségbiztosítás kifizeti nekik, hogy több hónapot itt töltsenek – magyarázza Lole, az ingatlanosunk – a betegesebb gyerekeket ideküldik iskolába, így 15-18 éves norvégokkal van tele télen a város. Meg itt vannak a nyugdíjasok is.1002258_10151498334796915_337700317_n
– A mi utcánk például tele van kis kerekes kereteken támaszkodó norvég nyugdíjasokkal – magyarázza Hajni – télen még hangoskodni is alig lehet. No meg itt van a házunk aljában ez a dán hentes is.
De mindezek a boltok többsége éppen zárva volt, amikor megérkeztünk. Egyébként is egész Arguineguin-ről érdekes benyomásunk keletkezett az első napokban. A legfontosabb volt, amit rögtön éreztünk, hogy végre meleg van! Las Palmasban az első nap kivételével, mikor pár órára kisütött a nap, ami jól meg is égetett rögtön, általában borús idő volt. Hosszú vászonnadrágomat vettem fel sokszor és még kardigánt is húztunk Levire.
– Ez biztos a szamárhasfelhő miatt van, amit olvastunk – mondja Gergő. És tényleg, az útikönyv is mondta, hogy itt mindig borús az ég. Persze amikor kisüt a nap, akkor igazán forró, de mikor tíz perc múlva újra megérkezik a felhő, már örülünk is neki. Mégis, Arguineguin-ben más volt. A buszról leszállva a főútról, épp a buszmegállóból egy utcán benézve már látni is lehetett a tengert. És milyen meleg volt! A busz légkondijából kiszállva megütött minket a konstans meleg levegő. Míg a buszmegállóban vártuk Hajniékat, leültünk a padra. A padra, melyen észrevettem egy szót: Liza. Az én nevem volt belevésve a betonpadba. Micsoda véletlen…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s